Szoptatás

Hú...igazából nagyon régóta érett bennem, hogy írjak erről... annyira megosztó és annyira tabu. Például lányok, nők - akiknek még eszükbe sem jutott a gyermek projekt - mikor hallanak egyáltalán valamit is az anyatejről és a szoptatásról? Hát a saját tapasztalatom az az, hogy kb. soha, sehol- illetve egy két kismamavitamin reklámban vagy a különböző gyógyszerek melléktájékoztatójában lehet találkozni a szoptatás szóval, de ennyi is. 

Ellenben millió és egy szexi mell szemez velünk kipakolva a dekoltázsba az utcán, a kirakatokban, az újságokban... A nőkben (is) a mell fogalma igenis szexuális nézőpontba került, mert ezt erősítik ezek az impulzusok. És már-már abszurdnak tűnik, hogy uramsegíts! egy kisbaba bekapja az anyja mellbimbóját. Na. Igen. Mit váltott ki belőled ez az utolsó pár szó?

Azért írok most erről, mert a minap a barátnőm elmesélte, hogy az ő gyermektelen barátnője teljesen ledöbbent, mikor a szoptatás világnapján - amúgy tudtad, hogy van ilyen is? - kiraktam magunkról ehhez kapcsolódóan fotókat az instára (@ellertarnokinikolett). Nyilván nem látszik semmi, amit nem akarnék megosztani a világgal, sőt talán kevesebbet mutatok meg magamból, mint egy Victoria’s Secret modell, mégis megosztó tartalom lett. Tőle pl. nagyon távol áll ez az egész. (Egyidősek vagyunk, fiatalok, huszonévesek.)

Muszáj elmondanom neki is és mindenkinek, aki úgy gondolkodik, ahogyan ÉN IS tettem korábban. - Hogy a fenébe lesz ez majd? A szexi mellek a szexuális életünk kellékei!!! Az meg egy kisbabával nem fér össze, pláne nem a gyerekemmel. Te jó ég...

De komolyan. Kétségeim voltak a szoptatást illetően, magamat illetően, a civilizált társadalmunkból ömlő képi információ, a tápszer reklámok elhitettek velem egy olyan képzetet, hogy a cicim csak és kizárólag szexi lehet. (Az a baj, hogy másokkal is megesik ez, ezért megy olyan jól a Da Vincin a plasztika..:D) Soha nem vettem részt semmi olyan eseményen, ami a szoptatásról szólt. Terhesség alatt sem. Egyetlen felvilágosító óra sem szólt erről a suliban. Pedig az anyatej lenyűgöző dolog, amiről legalább bioszon beszélhetett volna a FÉRFI tanár, de sajnos az eukarióták meg a többi hasonló biológiát felépítő dolog olyan fontos volt, hogy el sem jutottunk odáig, hogy ember, hétköznapi dolgok, kisbaba, szoptatás. Paff.

Először 3 vagy 4 éve beszélgettem egy terhes vendégemmel a befelé forduló mellbimbójáról - mi a csuda?? Meg donor tejről - az meg mi, ugye.. - és a szoptatási nehézségeiről, szoptatási tanácsadójáról. Azután több vendégemmel is beszéltünk erről, pláne mikor már én vártam kisbabát, de én még akkor sem voltam biztos ebben az egészben, hogy majd az én mellem táplál egy gyermeket?! Hiszen mások is felnőttek már tápszerrel...

És akkor. Hirtelen hatalmas fordulatot vett az élet, megszületett Márk. És egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy küzdök azért, hogy anyatejes kisbaba lehessen, ha csak pár hónapig, vagy fél évig - mert amúgy ez volt a cél...jócskán túlléptük. :) 

Visszatérve az előzőekhez, azon kaptam magam, hogy a világon a legtermészetesebb dolog az, hogy szoptatok. Én és a cicim jelentettük az egész világot Márk számára. Teljesen átalakult bennem egy csettintésnyi idő alatt minden, amit gondoltam. Minden!!

Nem volt egyszerű az eleje, feladhattuk volna - volt nálunk is bőven tápszeres pótlás - de ez több más témát is felvet, amiről külön szeretnék írni... A lényeg, hogy ahogy hozzáálltam, és ahol most tartunk - aktív szopis 15 hónapos gyermek -, az egy nagyon nagy út. Remélem sokan bele tudunk nőni ebbe a feladatba, ráérünk, egészen odáig, hogy a kezünkbe tartjuk azt a kis csöppséget, aki belőlünk van. És lesz.

Hálás vagyok, hogy elolvastad!