“Noscreen” elv

Elsőkörben kijelentem, hogy nem, nálunk ez nem jött be. Később kitérek a miértjére is, de előbb elmesélek pár kukába dobott elvemet, amit terhesen elképzeltem, majd a valóság/gyerek felülírta.

Amikor még semmit sem tudtam a szoptatásról, elképzelni sem tudtam, hogy ez mit jelent egy anya-gyermek kapcsolatban, mit jelent a csecsemőnek. Önzően arra gondoltam, hogy mivel mégiscsak ez a rendje-módja a dolgoknak, majd fél éves koráig szoptatom a kisbabámat - ...szakadék?! (Vagy nem tudom, mire gondoltam) - és huss...hozzátáplálás. Hiszen a WHO is így ajánlja (ja meg további másfél évet a ht megkezdését követően 2 éves korig). Ez volt az első elvem, amit egyből el is hajítottam, amint a kezemben tartottam Márkot és megértettem ennek a hatalmas csodának a jelentőségét. Hiszen ez nem csak táplálék, nyugalom...ez a világ neki, a méhen belüli kis élet és az önálló léte közti kapcsolat, aminek a végére meg kell érni a gyermeknek.

Egy másik ilyen eldobott elvem a “3 hónapos lesz a baba és nekiállok dolgozni”. Micsoda baromság így visszagondolva. 3 hónapos korában örültem, ha két nap hasonlóan telt és nem össze-vissza 20 perceket aludt. Semmit nem lehetett tervezni, fix napirendi pontunk egyedül a fürdetés - altatás volt, fel8-8-kor. És cicifüggő gyermekemmel nem tudtam alkalmazkodni senkihez, ami a munkám egyik fontos része, nem hogy kizárólagosan a munkára koncentrálni...így ez a dolgozok majd baba mellett is simán dolog eltolódott. Most 20 hónapos a fiam, most kezdek el kb normális körülmények közt dolgozgatni...gatni. Vele.

És akkor a noscreen elv. Volt ilyen is. De hogyan várhatjuk el tőle azt, amit mi sem csinálunk. Hiszen mindent utánoznak. Ezt is. Ha anya instamami, akkor a baba is a kezében akarja tudni a telefont, ha apa tv-t néz, akkor a baba is nyomkodni fogja a távirányítót. Ha pedig történik valami, amikor az izgő-mozgó gyermeknek nem szabad egy hétig mozognia, nagyon kapóra tud jönni a youtube, és a kedves gyermek dalok, cuki klippel. Egyszerűen leköti, mi meg örülünk - esetünkben örültünk, hogy a bekatéterezett gyermek nem tudja kitépni magából egy rossz mozdulat következtében a katétert. Éés bumm. Megtanulta. Tudja, hogy a háromszög ikon a piros négyszögben a csodagomb, amivel elöjön a mese az ipad-ből. Próbáltunk trükközni, magasabbra rakni, hogy ne lássa. Elutaztunk, szuper erdei környezet, megannyi lehetőség, játékok és nem is kellett a képernyő. Nekünk sem, együtt voltunk. De amikor újra én is nyomogatni kezdtem itthon a telefonom, ő is akarta. És mivel minden online történik, nyomogatom a telefonomat, egy kis story, egy post...de elég csak megbeszélésekre gondolni, üzenetekre, videohívásokra. 
Dobtuk a következő elvet is a kukába. Érdekli a mese, Thomas a gőzmozdonyt simán végignézi, és nem látok ebben rosszat...oké, nem realisztikus karakterek, de nagyon rendben vannak a történetek. Kedvenc mesém anno a Tom&Jerry volt, tele erőszakkal...sőt olyan erőszakkal, aminek nem volt következménye. De rendben vagyok! Megfelelő családi háttérrel belefér ez is, persze módjával. Mi rengeteget vagyunk közösségben, simán megunja a mesét és elkezd játszani, vagy megy a bejárati ajtóhoz, hogy induljunk valamerre, este imádja a könyvből való mesélést, vagy mikor a napját meséljük együtt - rengeteget beszél, a gyermekem nem a képernyő előtt cseperedik, de nem gondolom ördögtől valónak, kontrolláltan.

Sokmindenben változott a gondolkodásom, és biztos vagyok benne, hogy még ezután is fog. De nem annyira egyszerűek ezek a dolgok, elvek kellenek, de elengedni is el kell tudni őket, semmi sem fekete vagy fehér, nem lesz youtube zombi a gyermekből, ha már úgy alakult, hogy kezében a jövő (ez kihagyhatatlan volt:)) ) és tudjuk okosan csinálni. 




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések